21. századi gyümölcs- és zöldségbefőzés a lusta vagy élelmes szatmári háziasszonyok körében

Tegyük fel, hogy egy szatmári háziasszony befőzésre adja a fejét. Mit tesz a régivágású, időt és energiát nem spóroló hölgy? Többször is ellátogat a piacokra, bevásárlóközpontokba és feltérképezi a helyzetet, előveszi a régi eszközöket és rászán három napot az idejéből. Mit tesz a modern, lusta vagy élelmes asszonyka?

Ne maradjunk le ott, hogy rest-e vagy találékony! Hogy milyen jelzővel illetjük, mindenki szubjektív véleménye szerint eldöntheti – egy azonban biztos, a digitális kor szülötte időt és energiát spórol a 21. századi megoldásokkal. A nagyszüleink módszerének meséjébe viszont már bele sem kezdünk, azt mindenki jól ismeri, s akár egy novellát is lehetne írni a hadművelet lépéseiről.

Csapjunk hát a lecsóba!

Legyen szó zöldségről vagy gyümölcsről, egyik sem jelent problémát: lekerül a polcról a nagymama receptes könyve, és előkerül az okostelefon. Így áll neki a 21. századi dolgozó, lusta vagy élelmes családanya a savanyúság, kompót, illetve paradicsomlé „elrakásának”. Második lépés a mama receptjének kijegyzetelése, miből mennyi kell.

Vegyük például a meggyes recepteket. A meggylekvárkészítés művészete több száz éves múltra tekint vissza. Eléggé macerásnak mondható, így nem sokszor esik rá a választás, mikor egy teljes munkaidőben dolgozó, gyermeknevelő „oldalborda” esik neki a befőzés munkálatainak. A mi hősnőnk azonban ezt nézte ki magának, s természetesen a családnak. A meggylekvár jegyzetével a kézben és ízével a szájban a digitális kor modern konyhatündére leül a fotelbe, és internetes kutatómunkába fog. Mintegy 50-60 perces böngészéssel a következőre jut:

Elsőként megtalálja a gyümölcstermesztőt és felkeresi, megbeszéli a szedés pontos időpontját. Nézzük, hol keres (és talál) a szatmári háziasszony meggyet az interneten, földrajzilag pedig Szatmárnémeti közelében:

Először is a legismertebb apróhirdetéses oldalakat látogatja meg a tapasztalt internetező. Ott vannak a legjobb ajánlatok, és a találati eredmények többszörösen szűrhetőek. A szörföző az esetleges jelöltet a kedvencek közé helyezi. Ezt követően jön a Facebook. A felfedező a csoportokat és a piacteret járja be a körútján. Itt is kulcsszavak alapján kutat az ajánlatok között. Habár a találati lista nem annyira szűkíthető, mint a hirdetőoldalak esetében, a közösségi oldal nagy előnye, hogy az ott hirdetőknek azonnali üzenet küldhető, melyre általában pár percen belül megérkezik a válasz. Ehhez kapcsolódik a videóhívási lehetőség, így nagy eséllyel zárható ki a turpisság.

Ezt követően a háziasszony

• kideríti, melyik tartósító módszer és szer mondható emberbarátnak, megrendeli
• a sűrítőanyagon és az édesítő adalékon is változtat, mert minél egészségesebb, annál jobb – megrendeli
• a meggy feldolgozásához rendel magvaló eszközt és egy turmixot is, biztos, ami tuti
• szükség esetén lábas, fakanál, befőttes üvegek és tetők is vásárolhatóak a neten – persze, hogy beszerzi

Mindezért pedig rögtön, kártyával fizet, majd kiválasztja a futárt és véglegesíti a rendelést. Mire a gyümölcsöt a termesztő leszedi, a webáruházak leszállítják a tartósítószert, a cukorhelyettest és az állagjavítót, valamint a magvalót és a robotgépet is. A főző- és tárolókellékeket is kiviszi a futár mintegy 48 óra alatt. Az egyetlen dolog, amiért ki kell mozdulni, az a meggy.

S, hogy átvágás ne történjen, előzetesen, videochaten már bemutatkozott egymásnak a megrendelő és a gazda, aki a termő fát is megmutatta főhősnőnknek. Mikor aztán eljött az ideje a szüretnek, autóba be, gazdához ki, gyors csere, és meg is van az alapanyag.

El ne felejtsük azonban a következő, s talán a legfontosabb lépést: a „borkánokat” alaposan ki kell mosni. Mivel sok háztartásban van mosogatógép, ez a feladat sem jelent többórás álldogálást a konyhában. Ahol még kézzel mosogatnak, ott akad egy-két nagy lábos, melyek (bennük az üvegekkel és a kupakokkal) beférnek a kádba, valamint egy harmadik, melyben víz forralható. Az üvegekbe némi hideg víz kerül, azt a konyhatündér felönti a forróval, s megoldva a fertőtlenítés – feltéve, ha új vagy elmosva, lezárva tárolt darabokról van szó.

Ami ezután történik: a meggyet a főszereplőnk kétszer megmossa, s hozzálát a magvaláshoz, de nem a jól megszokott módon. Az új magvaló eszköz mintegy megháromszorozza a tempót, s közben nem úszik minden pirosas, ragadós lében. Milyen nagyszerű! A gyümölcshús kétharmadát a robotgép percek alatt péppé vágja, s mert a turmix amúgy is felkavarja a lényeget, az édesítő- és a tartósítószer már ebben a fázisban hozzáadható. Az ízélményért a maradék meggy egészben landol a lábosban.

Miközben fő az elegy, érdemes kavargatni. Az állagjavítót eközben az asszonyka belekeveri, majd felforralja, és kész. Merőkanállal kitölti az üvegekbe, „csurig” teszi őket. Egy réteg celofán kerül rájuk, és jó szorosan rácsavarja a tetőket, utolsó akkordként felfordítja. Ezeket száraz dunsztba bugyolálja 2-3 napra.

A száraz dunszt tuti biztos kellékeként a modern háziasszonyunk a hűtőládára esküszik. A befőzős napokra már korábban elkérte a család és a szomszédok hűtőtáskáit. Ezeket béleli ki egy-egy vékonyabb pléddel, tetejükre nehezéket rak lezárás után. Egy ilyen tárolóeszközbe 12 nagyobb „borkán” vagy 20 kisebb fér, az űrtartalomtól függően.

A megfáradt, ám annál elégedettebb hősnő ezt követően megint előveszi a nagymama szakácskönyvét, és egyezteti a huszadik- és a huszonegyedik századi haditerveket.

Rájön, hogy a mindent tudó mama receptjéből semmit sem tartott be, a befőzés generációkon átívelő szeretete azonban mit sem lankadt. Sőt! A lusta vagy találékony háziasszony a digitális kor és a kütyük adta lehetőségekkel még egy lépéssel közelebb került a családi tradíciókhoz, értékekhez, így jövőre is lesz lekvár a família éléstárában.